Igyekszem röviden és tömören leírni az előéletemet, ami alapján mindenki tudni fogja, hogy mekkora célt tűztem ki magamnak azzal, hogy a Spartan Ultra táv teljesítésére készülök fel. 

Ilyen gyerek voltam 

Átlagos gyerekkorom volt, az egyetlen dolog, amiben átlagon felüli voltam, az a súlyom. 14 évesen már 90kg-t nyomtam, mire befejeztem a gimit, ez már 110 kg volt és mire kiestem az egyetemről, átléptem a 130-at. Ebből nem látszik, de mindig is ügyes sportoló voltam a lustaságtól eltekintve. Röplabdában jeleskedtem, ahol sikerült a középiskolás VB-n is részt vennem 17 évesen. 

A Nagy Fogyás

A szorgos munkával megkeresett első fizetésem jó részét költöttem drágábbnál drágább diétákra és cuccokra, amelyek segítségével sok év alatt 25 éves koromra 112 kg-ig tudtam leküzdeni magam. 

A nagy fordulat akkor következett be, amikor teljesen egyedül a nyakamba vettem a sorsom, és Angliába költöztem. Ott mindenre rá volt írva, hogy milyen tápanyagból mennyi van egy adott ételben, és hány kalóriát tartalmaz. Egy tetves zacskó chips a napi kalóriaigényünk fele is lehet. 

Mivel ott ezeket a számokat az ember arcába tolták, elkezdtem odafigyelni és számolni a kalóriákat, valamint rátaláltam egy olyan edzésprogramra, ami HIIT (high intensity interval training) volt és napi 40-60 perc edzéssel iszonyatos mennyiségű kalóriát lehet vele elégetni. Ez volt az Insanity. A kalóriaszámolgatás odáig fajult, hogy napi 1000-1200 kcal-t fogyasztottam (ennyit enni veszélyes és nem egészéges) és heti 6-7 edzésem volt HIIT formájában. Ezzel a módszerrel 2 hónap alatt 20kg-t fogytam és időközben visszaköltöztem Szegedre. 

Hál istennek a jojó effect nem támadott meg, egész jó kis életmódváltáson mentem át, a mozgás az életem része lett. Időközben felköltöztem Pestre, miután megismertem a páromat. Sajnos ez teljesen felborította az életritmusomat, az edzések és a helyes táplálkozás kezdtek elmaradni, de azért tartom magam. Jelenleg 32 évesen 103 kg vagyok és elég jó állóképességgel rendelkezem, hála párom futószenvedélyének. 

Honnan jött a Spartan race? 

Először is párom kezdett el tavaly futni, majd engem is el tudott csábítani egy-két edzésre, amit egy csapat félmaraton és további futóversenyek követtek. Jelenlegi leghosszabb távomat 2019-ben a Vivicittán teljesítettem. Félmaraton 2:12-es idővel (100kg felett), amire nagyon büszke voltam. 

A spartanról egy régi ismerősöm mesélt és arról, hogy mekkora élmény volt számára a sprint, super és beast távok teljesítése. Mivel meggyőzött az élménybeszámolója és biztatott, hogy mindenképpen próbáljam ki, 2018 októberében a miskolci sprintet 8 hibával azaz 240 burpeevel, a teljesítőképességemet átlépve sikerült teljesítenem. És innen nem volt megállás. Olyan ez mint a drog, és elképesztő, hogy egy átlagember mennyire nincs tisztában a teljesítőképessége határiaival. Mikor már azt hinnéd véged nem tudsz menni, egyszercsak alkudozni kezdesz a testeddel, hogy találjon még erőt, és láss csodát találni fog!

A Super távot már megfelelő, de korántsem tökéletes felkészüléssel 2019 márciusában Nagykanizsán teljesítettük a feleségemmel és meglepően kevés, csupán 4 hibát vétve sikerült végigérnem. 

A Beast táv még előttem van június 30-án Eplényben. 

Ez lenne az előletem, és az eddigi tapasztalataim. A következő bejegyzésekben beszámolok a Spartan versenyeimen átélt élményeimről és tapasztalataimról. Később részletezni fogom a felkészülésemet a versenyekre, és a felkészülési tervemet is megosztom az ULTRA távra. 

AROO Mindenkinek